Back to top

Irodalmi összeállítás az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 173.évfordulójára

Irodalmi összeállítás az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 173.évfordulójára

Petőfi Sándor: Magyar vagyok

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, és rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Úgy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Örökké ifjak csak azok maradhatnak emlékezetünkben, akiknek olyan rövid volt földi életpályája, mint például Petőfi Sándoré. Képzeljük el az ő barátait, Jókai Mórt és Arany Jánost az 1880-as években, amikorra hatvanévesek lettek. Mint régmúltra emlékezhettek vissza 1848 mámoros napjaira és hónapjaira, pedig igazából nem is volt az olyan nagyon régen, hiszen egész  életük meghatározó  történéseként őrizték meg.

1848 megidézése, a hozzá való hűség azonban nem csupán a résztvevőktől volt nemes tett, hanem a mai emlékezőktől is. 

Aranyosi Ervin: Március 15-ére

Petőfi lelke, életre keltett egy álmot,

elképzelt büszke, szabad, magyar hazát.

A nép szíve, egy új ütemre váltott:

s együtt dobogva, biztatta önmagát.

 

            Szendrey Júlia 18 évesen ismerkedett  meg Petőfivel, egy évvel később már házasok.1848 március 14-éről naplójában így írt a költő: Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel. „Azon tanácskoztunk, mit kell tenni, mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap ... hátha holnapután már késő lesz!”

 

Júlia – aki éppúgy élete csúcspontjának tekintette a márciusi forradalmat, mint Petőfi - 14-én éjjel  francia mintára kokárdát készített férjének, magának pedig nemzeti színű főkötőt. Saját ötlete volt, hogy a fejfedő helyett a kokárdát a szív fölé helyezte. Másnap már mindenki ezt hordta, s azóta is így ünneplünk.

 

Úgy tetszett, mintha a föld egyszerre kizökkent volna rendes pályaköréből, s valami jótékony lökés által tizenötmillió mérfölddel közelebb jutott volna a naphoz. Melegség hatotta át  az egész világot. Minden szív tele volt érzelemmel. Csodák történtek, s minden ember úgy vette e csodákat, mint természetes, mindennapi eseményeket, amiknek így kell lenni.

Minden ember kibeszélte, amit a szívén hordozott, a legféltettebb titkokat. Aki gyűlölte a nagyok nagyjait, kikiabálta azt az utcán...

S a föld még mindig közeledett a naphoz. Március tizenötödike volt.

Petőfi Sándor: A márciusi ifjak

Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!

Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesülés",
A szó "szabadság" vala.

             Március 15. szerdai napra esett, akkor volt a heti vásár Pesten, az utcákon sűrűbben jártak az emberek, mint más hétköznapokon.  De a Pilvaxban még mindig alig lézengett valaki. Végre 8 óra elmúltával mind sűrűbben nyiladozott a kávéház ajtaja, és egymás után érkeztek meg az éjféli gyűlés részesei. Leghamarább persze a „Tízek”, az írók és a költők érkeztek.

            Jókai mondja el még egyszer a 12 pontot!- adta ki a rendelkezést Petőfi, majd elszavalta a Nemzeti dalt. A lelkesedés olyan nagy volt, hogy kicsapott az utcára is, mint az áradó folyam. Már a vásárosok is harsogták odakünn a refrént:            

„ A magyarok Istenére esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.”

 

Az a réges-régi nap lett elindítója történelmünk legszebb időszakának. Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári és a többi fiatal forró lelkesedését azonban megelőzte egy két évtizedes folyamat, a reformkor. E lassú, de szerves változást hozó időszak betetőzése volt a márciusi forradalom.  A reformpolitikusok fogalmazták meg mindazokat a követeléseket, szükséges változásokat, amelyeket a Nemzeti Múzeum előtti tömeg harsogott.

A forradalom győzelmének igazi gyümölcse április 11-re érett be, amikor a magyar országgyűlés megalkotta az április törvényeket. Ezzel hazánk lerakta egy modern,polgári Magyarország alapjait.

Petőfi Sándor: A szabadsághoz

Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.

Te vagy a mi törvényes királyunk,
Trónusodnál ünnepelve állunk,
Körülötted millió és millió fáklya,
Meggyúlt szíveink lobogó lángja.

A forradalom azonban nem maradt vértelen. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kivívott szabadságért, a nemzeti függetlenségért harcolni kell.

Petőfi Sándor: Élet vagy halál!

A Kárpátoktól le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.

Czuczor Gergely: Riadó

Sikolt a harci síp, riadj, magyar riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj!
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnok faj bíborát.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk!

Szívünk elszánt, markunk vasat szorít;
Csatára milliók imája bátorít.
Drága véreim, vagy élet vagy halál!
De szolganépre itt a zsarnok nem talál.

“Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől föllelkesül, kinek emléke az élet útjain vezeti, ki élte és halála fölött határoz, ki őt jóvá vagy rosszá teheti. E védangyal a nő.

A gyermeknek az anyja...Az ifjúnak kedvese… A férfinak neje…

Lélekcserélő idők járnak, fiam! Mindnyájan más emberek lettünk. Minden kőnek szíve van most, és fáj. Azt akarták, hogy annak, aki fegyvert visel, ne legyen. A szuronyerdőnek anyja van, akit úgy hínak, hogy haza. Hanem ez az örök anya néma, nem kiálthat!

De nem gondoltak arra, hogy minden egyes kardviselőnek van egy anyja otthon; és ha kétszázezer anya elkezd jajt kiáltani, azt majd meghallja az Isten! Kiáltottunk! „

 ( Jókai: A kőszívű ember fiai)

Sárosi Gyula: Az arany trombita 8. "Lehelete"

A huszár név onnan ragadt a huszárra,
Hogy: egy halálának mindig húsz az ára.
A vasas is azért tartja tiszteletben,
Mert hol egy huszár van, húszat lát az egyben.
Héj! Gyöngy is a huszár, ha felül lovára,
De a ló is szebb ha huszár ül a hátára;
Sőt, ha paripáját büszkén táncoltatja,
Büszkévé válik még a ló is alatta.
Az idegen népek bámulva hirdetik:
Hogy a magyar huszár lóháton születik,
Ki ha le nem pattan saját jókedvéből,
Mennykő legyen, ami kicsapja nyergéből.

A siker azonban csak pillanatnyi volt. Az osztrák és orosz túlerő győzelmet aratott. A szabadságharc végül elbukott. A forradalom költője, Petőfi 1849.július 31-én a segesvári ütközetben örökre eltűnt.

Gyulai Pál: VILÁGOSNÁL

Világosnál, Világosnál
Huszárok könnyeznek,
Sírva sírnak veszedelmén
A magyar nemzetnek.
A sóhajtás zajszelében
Hajlik meg a zászló,
Szegény gyalog gazdájára
Búsan nyerit a ló.

Csak egy régi, vén huszár ül
Mozdulatlan, némán,
Mély bánattal, mély sebekkel
Napsütötte arcán.
Csak egy régi, vén huszárnak
Zászlója lobog még...

Magyar vagyok, rabbilincset
Nem visel magyar kéz,
Huszár vagyok, zászlajával
A huszár együtt vész.
Foszlányai ezt a sebet
Legjobban takarják...
Isten hozzád, édes hazám,
Szegény Magyarország!

A levert szabadságharc nemcsak áldozatokkal járt, de hősöket, mártírokat is adott a magyarságnak, olyan vezérlő csillagokat, akikre minden népnek szüksége van. Nemzeti hagyományaink teremtik meg a későbbi fejlődés biztos alapját, adnak erkölcsi tartást és iránymutatást minden időben. Jókai Mór az 1880-as években így ír erről: “Negyven év múlt. Ahogy a költő megálmodá: minden emelkedik az ég felé: házak, népek, szellemek. Hol a pusztaság volt, ott most új város terül.

“A Duna tükrében a világ legszebb panorámája bámulja magát. Állóhidak kötik össze a két ifjú várost, rajtuk a világkereskedelem jár keresztül, és alattuk gőzhajók serege hord mulató népet, utazót. Élet pezseg kívül és belül.  A Föld, melyet ők megmozdítottak, pedig csendesen fordul előre tovább.”

1848. március 15-re emlékezünk – Fertőrákosi Általános Iskola és Alapfokú  Művészeti Iskola

A  műsort összeállították:

Hideg János

magyar  nyelv és irodalom szakos tanár, munkaközösség-vezető

Makra Flóra

igazgatóhelyettes, történelem szakos tanár